Az őszbe fordulva felpörgött a hazai közélet – ami persze már így sem volt eseménymentes az áprilisi választások, majd a májusi kormányalakítás óta. Megalakult például a vezetője kiválasztása miatt bírálatok kereszttűzébe került Nemzeti Vagyonvédelmi és Vagyonvisszaszerzési Hivatal. Kérdés, mennyire lehet hatékony, magyarul mennyit tud visszaszerezni az elmúlt 16 évben jogellenesen magánzsebekbe került pénzekből. És ami a lényeg: ha sikerrel jár, akkor mikor tud az állam számolni ezekkel a vagyonokkal, mihez kezdhet vele, azaz hogyan teheti pénzzé azokat – már ha ez a cél.

Márpedig forrásra igencsak szüksége van a Magyar-kormánynak. Most már tudjuk, hogy az idei GDP-arányos költségvetési hiány még a közelében sem lesz az Orbán-kormány által tervezett 3,7 százalékos mínusznak. A választások utáni átadás-átvételt követően Kármán András pénzügyminiszter 8,3 százalékos deficitet „talált”, amelyet csak kis részben tart lefaraghatónak. Most 7,5 százalékot tart reálisnak, erre alapozva készült el a 2026-os pótköltségvetés.

S máris a nyakunkon a 2027-es év, amelyre vonatkozó büdzsé tervezetét október közepére ígérte a pénzügyminiszter. Nem könnyű a helyzete. A Tiszára szavazók értelemszerűen elvárják, hogy Magyar Péterék minél többet valósítsanak meg a választási ígéreteikből, ami összességében jelentős kiadási tétel lehet.

Ezek egyik fedezete lehetne elvileg a visszaszerzett vagyon, ám dőreség azt feltételezni, hogy ezek esetleges pénzzé tételéből már jövőre beforgathatók jelentős összegek. A másik potenciális fedezet már biztosabb, ezek az összességében 16,4 milliárd euróra rúgó uniós források, amelyek ha idén nem is, 2027-ben már érezhetőbben hozzájárulhatnak a gazdaság felpörgetéséhez.

Utóbbi feladat súlyát érzékelteti, hogy bár az összességében három éve stagnáló hazai GDP a idén elkezdett gyarapodni, az első féléves 1,7 százalékos plusz következtében még nem sok pénzzel gazdagodhat az állami költségvetés. S a Magyar Nemzeti Bank a legfrissebb Inflációs jelentésében 2027-re is csak 2,9 százalékos bővülést vár – 2028-ra viszont ha hajszállal is, de ennél alacsonyabbat.

Vajon hogyan lehet így teljesíteni a Magyar-kormány által célba vett euróbevezetés feltételeit? Az egyre nyilvánvalóbbnak tűnik, a Kármán András által megjelölt 2030-as dátum nem azt jelentheti, hogy már akkor az uniós pénzzel fizethetünk. Hanem a legjobb esetben is csak azt, hogy belépünk az euróbevezetés úgynevezett előszobájába, az ERM II-rendszerbe, ahol két éven át kell stabilan tartani a forint árfolyamát az uniós fizetőeszközzel szemben, s egyúttal teljesíteni a maastrichti kritériumokat.

Amelyek közül jelenleg csak az inflációst pipálhatjuk ki – mekkora fordulat ez ahhoz képest, hogy valamivel több mint másfél éve, 2025 elején még az egész EU-ban a magyar fogyasztóiár-index volt a legmagasabb! A többi kritérium közül a költségvetési hiány 3 százalékosra való leszorítása tűnik a legnehezebbnek. Noha a 60 százalékos GDP-arányos államadósság elérése is távolinak tekinthető, ám itt nem a konkrét számot, hanem az ahhoz vezető pozitív tendenciát kell felmutatni.

Ezeket a témákat tervezzük átbeszélni László Csabával, a 2002-2004 közötti Medgyessy-kormány pénzügyminiszterével a következő Klasszis Klub Live-ban. A szeptember 30-án, szerdán 15 óra 30 perckor kezdődő egyórás élő adásban azonban szokás szerint nemcsak mi, hanem olvasóink és nézőink is kérdezhetnek vendégünktől.